Juhász Sándor és a történelmi pillanat

HMDK 500 copy

(Válasz a Magyar Napló „Történelmi pillanathoz értünk” cikkére)

Juhász elnök úrnak rövid az emlékezete, hiányosak a jogi ismeretei és álságos a hozzáállása.
Sorjában:
„Történelmi pillanat” az országos koordináció közös megalakítására négy évvel ezelőtt volt, amikor  a MESZ hat megyei képviselettel rendelkezett, és a HMDK, Zágrábbal együtt, szintén hattal. Az elmúlt négy év alatt a HMDK és a zágrábiak minden kísérlete ellenére a koordináció mégsem alakulhatott meg. A másik fél - az idevonatkozó törvények ismerete hiányában, illetve önteltségében - azt hitte, hogy az általuk, a másik hat kihagyásával létrehozott koordináció a szükséges taglétszám hiányában is jogszerű lesz.
Hát nem így történt.
Országos koordináció az elmúlt négy esztendőben nem volt.
„A koordináció válhat a horvátországi magyarok legfontosabb döntéshozó testületévé” – állítja a cikkben Juhász Sándor, a MESZ elnöke, ami elképesztő ismerethiányra utal. Sajnos az alkotmányerejű Kisebbségi Törvény az országos koordinációnak mindössze annyi jogot biztosít, hogy javaslatot tehet a nemzeti szimbólumok használatára (amely törvények által amúgy is szabályozva van!), valamint a koordinációt alkotó önkormányzatok közt egyeztethet a közös álláspontról.
A valós jogkörök (javaslati, véleményezési jog a kisebbségeket érintő kérdésekben, javaslati jog az önkormányzat és állami alkalmazottak személyére, tájékoztatást kapni minden olyan kérdésről, amely az adott kisebbséget érinti az adott önkormányzat területén, véleményt formálni és javaslatot tenni azon rádió- és televízióadók programjairól, illetve programjaira, amelyek az adott területen élő kisebbségek igényeit hivatottak kielégíteni) a járási, városi és megyei testületekre, illetve képviselőkre vannak testálva, amelyek az országos önkormányzatra nem ruházhatók át. Így az országos koordináció már csak a törvényi szabályozás miatt sem válhat a horvátországi magyarság legfontosabb testületévé. Ennek ellenére élni kell azokkal a szerény lehetőségekkel, amelyek egy országos koordináció rendelkezésére állnak, és még inkább azokkal a jogokkal, amelyek a járási, városi és megyei kisebbségi önkormányzatok rendelkezésére állnak.
Álságos Juhász Sándor hozzáállása, és nemcsak azért, mert az általa említett történelmi pillanaton már túlvagyunk, hanem azért is, mert az elmúlt időszakban általuk létrehozott kisebbségi magyar önkormányzatokat nem, vagy csak alig működtették, amire sajnálatos módon a legjobb példa az elmúlt négy esztendő bellyei járási magyar kisebbségi önkormányzata, amely két HMDK-s és nyolc MESZ-es jelöltből állt, és amelyet annak elnöke (Tokai István, MESZ) egyszer sem hívott össze (!), elnökeként pedig nem vett részt a Járási Tanács ülésein, amelyekre egyébként minden alkalommal meghívást és napirendet kapott.
Végezetül Juhász Sándor a szóban forgó újságcikkben lekicsinylően nyilatkozik az Eszék–Baranya megyén kívüli, szórványban élő magyarságról, köztük azokról is, akiknek segítségével és szavazatával Sója Dénes évekkel ezelőtt parlamenti képvielői mandátumot szerzett.
Ennyit a Magyar Napló cikkének kétes értékű állításairól, csúsztatásairól.

Jakab Sándor

  • Értékelés:
    (1 szavazat)
Vissza a tetejére